Akasztják a hóhért #2 - A Feketén Fehéren blog

Mint azt tudjátok, rendhagyó cikksorozatot kezdtem, melynek témája a kritikaíró oldalak (kérés nélküli) bírálata. Kezdjük is el!
   A címben említett blog a kritikaíráson felül mással is foglalkozik. Úgy, mint ajánlók, novellák, cikkek. Mivel a sorozat témája a bírálatok megírásának mikéntje, illetve annak a különböző blogokon való megjelenése, csak a kritikaírást vizsgáltam, bár lehetne írni a többiről is. Talán majd egy másik cikksorozat alkalmával.
   Amikor valaki létrehoz egy komoly írást - esetünkben kritikát - alapszabály, hogy a hangneme, stílusa megfelelő legyen. Saját tapasztalatomból kiindulva tudom, hogy nehéz az érzelmeket kizárni, de az objektív oldalának igenis tárgyilagosnak kell lennie. Kezdjük ott, hogy egy bírálat megírásakor elsősorban nem a megbízót címezzük meg, hanem a közönséget, tehát az E/2 megszólítás nagyon idegenül hangzik. Persze, a tartalom igazából arra irányul, hogy a szerző tudja kijavítani a hibáit, de a kritika megírásakor az olvasónak nyújtunk támpontokat. Ebből kifolyólag nem teszünk személyes megjegyzéseket sem a mű tulajdonosának, sem róla. Az olvasót nem érdekli, hogy a bíráló otthonában az olvasáskor volt-e internet, vagy sem.
   Ami a legfontosabb, a hibákra rámutatni kell, nem a földbe döngölve leszidni az írót. Elég, ha megemlítjük például a helyesírást, majd javasoljuk neki a korrektor (ismét hangsúlyozom, nem béta!) alkalmazását. A kritikusnak ugyanis nem feladata a helyesírási hibák bogarászása, a kritikának pedig nem tartalma ezek tételszerű felsorolása. Esetleg típushibákat, vagy példákat említhetünk. Megakadt a szemem a következő mondaton az egyik kritikában: "Nem jegyeztem fel mindet, mert akkor soha nem végeztem volna, de annyit megjegyeznék kezdésképp, hogy az „és” elé mindig kell, hiszen tagmondatokat választ el." Nem hazudtolom meg önmagamat, és nem kezdem el leírni a pontos helyesírási szabályt, de tudni kell, hogy ez az állítás hamis. Illetve, ha a vesszőt főnévként, nem írásjelként használjuk, ki kell írni betűvel, hogy vessző. Olvasásra ajánlom ebben a témában A magyar helyesírás szabályai 11. kiadás 247. pontját. (Az írásjelek használatával a 239-275. szabálypontok foglalkoznak.) Alapvető, hogy a helyesírással kapcsolatos megjegyzéseinket ellenőrizzük, jól tudjuk-e! Ne osztogassunk rossz tanácsokat, mert félrevezető!
   Sorolhatnám még a kritikákban hemzsegő nyelvhelyességi hibákat, de nem teszem. Kritikusként nem az én feladatom. Javasolnám viszont, hogy - ahogy jómagam is teszem még a kritikáknál is - az oldal szerzői kérjenek fel egy korrektort, mert találni hibát bőven.
   Nos, az említett blog a fentiekben felsorolt hibákat elköveti. Sőt, ennél többet is. Miért írnak bele egy kritikába Hm., illetve Hűha., és ehhez hasonló mondatokat. Írott, előre megtervezett szövegről van szó, melyet végiggondolt a kritikus, majd át is olvasott (ellenőrzött!), vagy spontán leírt jegyzetről? Személy szerint utóbbiban sem használnék hasonlót. Ilyen típusú mondatok egy csevegőben leírt beszélgetésbe illenek bele.
   Ami a legzavaróbb, azok a szó szerint méteres irományok. A végletekig belemennek, kritizálnak, - kis túlzással - még abba is belekötnek, hogy a szereplő miért szőke, nem pedig barna vagy kopasz. Ennek mi értelme van? Ez természetesen költői kérdés volt, hiszen a válasz: semmi.
  Általános megjegyzéssel zárnám a mondandómat, melyben szeretném felhívni a figyelmet, hogy más a munkaterülete a kritikusnak, a béta- illetve korrektúraolvasónak. Ez nem véletlenül van így.

   Remélem, hogy a Feketén Fehéren blog szerzői kritikámat nem támadásnak, lejáratásnak veszik (hiszen a cél nem ez), hanem felhasználják és megpróbálnak épülni belőle! Az irány és a tartalom nagyon jó, de a stílus és a forma (természetesen itt a szövegre gondoljunk) nincs a helyén. 

Utószó: A blogomon a kritikaírás oldalon kihangsúlyoztam, hogy két szempont szerint készítem a bírálataimat: objektív és szubjektív. Idézet a Feketén Fehéren blogról, egy kritikából (november 19-i bejegyzés): "Sokat gondolkoztam azon, hogyan is írjam meg ezt a véleményt úgy, hogy utána ne ugorjon rám mindenki. A következő a helyzet: lesz egy objektív és egy szubjektív része."

Megtisztelő, hogy követőim akadtak.


Megjegyzések

  1. Kedves Emily!
    Meglepve értesültem a bejegyzésedről, ami részben megtisztelő is, mivel nem gondoltuk volna a társammal, hogy pont a mi oldalunk lenne a cikksorozatod célpontja. Viszont ebből kifolyólag az első gondolatom az volt, hogy ennyire rosszak lennénk? Tisztában vagyok vele, hogy egyikünk se tökéletes kritikus, sőt! Nem is tartanám kimondottan annak magam. (Talán lehet ezt tisztázni kéne a blogon is...:D )Csupán egy olyan oldalt szerettünk volna, ahol az emberek őszinte véleményt kapnának, és valaki tényleg megmondja nekik, ha valami nem jó. A sok pozitív visszajelzésekből ítélve, segítettünk. Persze mindig akad, aki nem tudja elfogadni, ha nem csak dicséretet kap. Mindenkinek szíve joga eldönteni, mit kezd a tanácsainkkal.
    Nem mondanám azt, hogy sértve érzem magam, inkább csak rosszul esett pár olyan megjegyzés, amivel nem igazán értek egyet. Ami meg a hemzsegő hibákat illeti...mindig átolvassuk, még egymás bejegyzését is. :)
    Ettől függetlenül köszönjük a kéretlen kritikát :D
    A hibákból tanul az ember, és mivel fejlődőképesek vagyunk, mi is ennek tudatában dolgozunk majd a továbbiakban :)
    Legyen szép napod!
    Rikki

    VálaszTörlés
  2. Kedves Rikki!

    Örülök, hogy a kritikámat így fogjátok fel. Ez intelligenciára vall.
    Ha figyelmesen olvastad az írásomat, akkor nem találkozhattál olyan gondolattal, amelyben azt írtam volna, hogy rosszak vagytok. Sőt, meg is jegyeztem, hogy szerintem jó, amit csináltok. A hibákat abban látom, amiket felsoroltam. Ezek tényszerű dolgok, nincsen benne semmi szubjektivitás. Természetesen, nem várom el, hogy bármennyire is adjatok a véleményemre, ez rátok van bízva.
    Azonban érdemes lenne elgondolkozni egy dolgon (elnézést, hogy ismét kéretlenül adom a tanácsot): ha neked ennyi rosszul esett, akkor mit éreznek azok a kritikát kérők, akiket az írásomban is leírt, kifogásolható módon bíráltok.
    További jó munkát és szép hétvégét!

    Emily

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Kedves Anett!

    Igyekszem csak röviden, néhány pontban reagálni a megjegyzésedre, mert úgy érzem, kezd több szó esni erről a témáról, mint kellene.
    1. Ha elolvastátok a kritikámat figyelmesen, semmi bántót nem találhattatok azon kívül, hogy az általam felfedezett hibákról írok. Ugyanúgy, ahogyan ti is teszitek, csak finomabban fogalmazok.
    2. A kritika tipikusan az a műfaj, amit nem kérésre írnak (gondoljatok a film-, könyvkritikákra). Ebből kifolyólag nem nagyon tud érdekelni, ki hova küldd. Ha megkérdezik tőlem, hogy "Kérdeztelek?", azt fogom válaszolni "Nem.". Ezek után mi fog történni?
    3. Aki elolvassa a megjegyzésedet, majd eldönti, hogy megsértődtél, vagy mosolyogtál miközben a kritikámat olvastad. A stílusból ítélve nem az utóbbi történt.
    Végezetül annyit jegyeznék még meg, hogy mikor belevágtam ebbe a sorozatba, tudtam jól, hogy - ahogy ti is említettétek - van olyan, aki nem bírja a kritikát. Ne aggódj, valahogy majd túlélem az ennél durvább reakciókat is. Remélem, hogy a többi blog írója nem így fogja majd fel a bírálatomat, és nem kezdenek el személyeskedni, hiszen annak semmi értelme nincs.
    Még mindig azt az elvet vallom, hogy arról írok, amiről jólesik, és akinek tetszik elolvassa, köszönöm szépen, akinek nem tetszik, az ne olvassa.

    Minden jót!
    Emily

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése