3/04/2016

Akasztják a hóhért #3 - Demigod Critics

Nem voltam még ekkora bajban, mint a Demigod Critics véleményezésével kapcsolatban. Hónapok óta figyelem az oldalt, mert egy ideje tervezem, hogy górcső alá veszem. Azért gondoltam, hogy a következő cikkben a Demigod Critics oldaláról írok, mert elsőre egészen pozitív benyomást tett rám. Aztán ahogy telt az idő, folyamatosan változtak bennem az érzések.

A blogon jelenleg négy kritikaíró tevékenykedik: Sophia S. Argent, Lonia C., Joy McKenzie illetve Sz. Szoni. Mind a négy szerzőtől olvastam kritikákat. Természetesen a kritikákhoz tartozó blogokat is megnéztem.
A blogot azért nem tudom egyben vizsgálni, mert az írók stílusa rendkívül eltérő. Inkább úgy fogalmaznék, Joy stílusa teljesen eltér a másik három leányzóétól. Érdekes, hogy jelenleg tőle csupán egy tévésorozat kritikáját olvashatjuk, pedig úgy emlékszem, volt blogról is írása (méghozzá számomra igen emlékezetes). Kíváncsi lennék, mi történt...
Amikor méltatlankodom egy-egy kritikaíróval kapcsolatban, gyakorlatilag állandóak a problémáim. Miért kritizálja a helyesírást, mikor ő maga sem tud helyesen írni? Miért kritizálja a színeket, dizájnt stb., mikor ezek a dolgok szubjektívek, mindenkinek más tetszik, mást lát bele a történetbe. Írja le róla a véleményét, de ne minősítse! A legnagyobb felháborodást azonban minden esetben az a stílus váltja ki belőlem, ahogyan ezt megjelenteti. Vérlázítónak tudom tartani, ha a fent említett dolgokat úgy adja elő a szerző, hogy közben földbe döngöli az írót.
A Demigod Critics oldala eleinte azért volt rendkívül szimpatikus, mert annak ellenére, hogy az első problémám fennállt velük kapcsolatban, a második - és ami a legpozitívabb volt számomra -, a harmadik, nem. Ezért is határoztam el már hónapokkal ezelőtt, hogy róluk biztosan fogok írni.
Többször is nekirugaszkodtam az írásnak. Előtte mindig megnéztem az oldalt, milyen változások történtek. Változás az mindig volt... Nem feltétlenül előnyükre.
Úgy gondolom, most már nézzük meg konkrétan, miről is van szó.
Először Sophia és Lonia írásairól szólnék néhány szót.
Hogyan is kezdjem? Aranyosak, kedvesek. Ennyi biztos. Az írásokat olvasgatva kétféle érzelmi megnyilvánulásom volt. Vagy mosolyogtam, mert arra gondoltam, hogy "Jézusom! Mi van?", illetve, "Hát ez igazán aranyos/vicces.", A másik, a szokásos, "Mégis hogyan képzelik ezt?" Azt leszögezném, hogy a két lány tele van jóindulattal, ez látszik. Végre nem a lenéző stílusú kritikákat olvashattam! A szándék megvan, a tudás azonban hiányzik! Ismét előjöttek azok a problémák, amelyek miatt egyáltalán ebbe a cikksorozatba belekezdtem. Kritikák, melyek - többek között - a helyesírást is bírálják, miközben a saját írásukban is van hiba elég sok. A kritikák többi részével azonban mondhatni, egyet tudok érteni. Felüdülés volt a lelkemnek, hogy végre ilyet olvashatok. Ahogy mondani szoktam, a helyesíráson könnyen lehet javítani gyakorlással. Javaslom, hogy a két szerző jobban ássa bele magát a helyesírási szabályzatba, főleg, ami a változásokat illeti. (Amennyiben igénylik, szívesen elküldöm az új szabálypontokat, illetve a megváltozott helyesírású szavak jegyzékét e-mail-ben.)
Egy dolog, amellyel eddig még nem találkoztam. Ilyen stílusú megfogalmazásokat keresve sem találhatnánk! Annyira meg vannak fogalmazva, hogy már szinte nem is tudni a mondat végére, mit akart az elején.
 Igaz, néha még aranyosnak is találtam egy-egy mondatot, bekezdést. Egyik nagy kedvencem:
"Nem kéne minden bloggert profi íróként kezelnem, és ahhoz viszonyítanom, de ez elég öreg hibám sajnos, hogyha olvasok valamit, attól vagy minőséget várok el, vagy már meg se legyen írva a dolog."
Némi paradoxont érzek a kijelentések és a annak minősége között. Valaki profi írót akar látni valakiben, mikor alig néhány mondatot képes elütés, helyesírási hiba nélkül leírni? A bloggerek között, mondhatnám a "mi köreinkben" tényleg valaki a profi írót keresi? Megeshet, hogy van ilyen, de őt a kiadók keresik, és legjobb esetben meg is találják.
Egy szónak is száz a vége, még mindig ugyanaz a problémám: A kritikaíró miért gondolja többnek, tehetségesebbnek, "profibbnak" magát annál, mint akinek a blogját éppen véleményezi?
Sz. Szoni megfigyeléseim szerint a legújabb kritikaíró az oldalon. Vele kapcsolatban ugyanaz a véleményem, mint az előző két szerzővel kapcsolatban: nagyon korrekten adja elő a véleményét, azonban, ha lehet neki még többet kell fejlesztenie magát a helyesírás terén.
Nem lehet hiteles egy kritikaíró a helyesírást bírálva, miközben a sajátjával is gondok vannak.
Nézzük a "fekete bárányt", Joy-t. Természetesen nem gondolom őt fekete báránynak. A kifejezés kizárólagosan a többi szerzőtől rendkívül eltérő stílusára vonatkozik.
Nem szeretném részletezni különösebben, mégpedig azért nem, mert az oldalon a megrendelő válogatni és választani tud a kritikaírók között. Annyi megjegyzésem lenne, hogy ha valaki mazochista,  szereti, ha durva stílusú kritikát írnak róla, csak Joy-t válassza!
Szeretném néhány mondatban összefoglalni a (saját!) véleményemet.
A Demigod Critics pozitív benyomást tett rám. Amennyiben a szerkesztők jobban odafigyelnek a helyesírásra és a megfogalmazásra, egy nagyon korrekt és hiteles kritikaíró oldalt tudhatnak majd a magukénak.