10/27/2016

A (blog)írás folyamata #2 - Hogyan kezdjük el?

Talán nem vagyok egyedül azzal a gondolatommal, miszerint - bármilyen írásról legyen is szó - ez a legnehezebb része a munkának. Sok lépést meg kell tenni az úton, míg eljutunk arra a pontra, amikor leülünk, és elkezdjük az írást. A sok lépés alatt nem azokat a különböző metódusokat és iránymutatásokat értem, amelyek annyira divatosak mostanság. Minden ilyesmi rendkívül hasznos, hiszen munkára sarkallja az embert. Gyakorlat teszi a mestert, mint mondják. Azonban mégis azt kell mondanom - elnézést, ha ezzel megsértenék valakit -, hogy a téma szempontjából, abszolút fölösleges időpazarlás. Hogy miért? Később ígérem, kitérek erre is.

  Most azonban térjünk rá a címben is szereplő kérdésre, vagyis Hogyan kezdjük el? Bármennyire is csalódottságot kell okoznom, a válasz ennyi: Ülj le, és kezdj el írni! Igen, ez a válasz. (Ezzel kapcsolatban kérlek pillants rá egy korábbi bejegyzésemre!) Mi olyan nehéz ebben? Azok a bizonyos lépések, amelyeket már említettem. Ezek a lépések viszont nem ilyen, meg olyan vázlatok, meg összeírások, metódusok stb., hanem a gondolataink rendezése. A történet a fejünkben hetekig, hónapokig formálódik, mire monitorra vetjük. Elég azonban, ha 6-8 fő momentum, csomópont fixen megvan. Köréjük tudunk építkezni. Persze, ha akad olyan ötlet, jegyezzük fel, hogy később tudjuk felhasználni. Itt azonban csupán egy-két névre, szófordulatra gondolok.
 
Amikor rászántuk magunkat, és leültünk írni, egy idő után azt fogjuk tapasztalni, hogy az ujjaink önálló táncba kezdtek a billentyűzeten. Mihelyt az agyunk ráhangolódik a témára, hidd el, sokkal könnyebben megy minden.
  Sok olyan - számomra inkább vicces és aranyos - írást olvastam, melyekben hasonló dolgokat láttam: a szereplő magától fejlődik, vagy éppen: ne avatkozz bele a történetbe stb. Úgy gondolom, ha én vagyok az író, akkor a szereplő attól fejlődik, hogy beleavatkozok a történetembe, és a szereplőimet olyan szituációkba helyezem, amiből épülni tudnak. Azt is tudom előre, hogy nagyjából mit szeretnék írni, ezért úgy alakítok mindent, ahogyan én szeretnék. Nyugtassatok meg! Remélem senki nem hisz abban, hogy egy szereplő magától fejlődhet, vagy egy történet magától megíródhat!
  Lehet, hogy illúzió romboló vagyok, de sajnos az egész azon múlik, hogy fogod magad, és leülsz írni, vagy sem. A dolog inkább realisztikus, mint misztikus. Attól nem lesz blogod, könyved, bármilyen írásod, hogy vársz amíg a történet megszületik.
  Joggal gondolhatod, hogy ezzel aztán nem sokat segítettem neked. Mégis, egy dologban biztos: Ne várj tovább, írj!
  Néhány gondolatomat még szeretném megosztani veletek, amivel talán segíthetek.
Az első és második, amit már említettem: Gondolatban legyen meg a történet, aztán írd le. Az írás közben eszedbe fognak jutni jó dolgok. Nem biztos, hogy egy fejezetet úgy fogsz befejezni, mint ahogy azt írásának megkezdésekor gondoltad, vagy eltervezted. Ez vonatkozik a szereplőkre is. Van, hogy egy szereplő pozitív karakternek indul, aztán az ötleteid úgy kívánják, hogy kiírd a történetből. Ilyenkor is te alakítod a szereplő személyiségét. A lényeg, hogy írj! Másik fontos dolog, hogy az írásaidat időnként olvasd újra. Többször is. Mindig fogsz benne javítandó hibát találni, vagy éppen másik kifejezést használnál.
  Tehát a kezdet a legnehezebb, mégis a legapróbb mozzanat. Nem bonyolult. Innentől kezdve lesz sok munkád, amihez kitartást kívánok neked!