6/27/2017

Végső állomás...


Na, már megint... Nem is! :) Újabb lelkizés? Lehet. Legyen. Elegem van abból, hogy másoknak akarjak megfelelni! Emlékeztek (már aki olvasta az ilyen bejegyzéseimet), mennyit nyűglődtem? Ezt befejeztem. Legalábbis nagyon-nagyon eldöntöttem, hogy megpróbálom. Ettől határozottan jobban érzem magam. Állandó kétségek és kérdések sora után inkább ÖNMAGAM akarok lenni. Ezt pedig úgy fogom elérni, hogy #1 elfelejtem a statisztikákat, nem érdekel mennyire lesz népszerű egy bejegyzésem. Ismét visszatérek a gyökerekhez, vagyis azért írok, amiért eredetileg elkezdtem. Azért, mert jól esik! Tök jó! :D #2 Miről is írok? Amiről csak AKAROK! 
Sokáig nem tudtam, pedagógusként mit engedhetek meg magamnak, és mit nem. De rájöttem, hogy nem CSAK pedagógus vagyok, hanem anya, feleség, nő, lány (természetesen fiatal!), a magam módján író és blogger. Úgy gondolom, hogy ezeket külön lehet választani. Nem szeretném feladni egyik oldalamat sem a másikért! Ráadásul, amiket az utóbbi időben láttam mind pedagógus, mind anyai és egyéb körökben, talán nem fognak megkövezni azért, mert blogot vezetek, és leírom benne amit akarok. Főleg nem a mai világban.
Szóval, terveim szerint ez a végső állapotom, úgyhogy reszkessetek!

Nagy öleléééés!!!